Szekszárd lágy dombjai, lankás lejtői évszázadok óta kedveznek a szőlőkultúrának. Az ország egyik legrégibb vörösboros vidéke. Hírneves fajtája, a kadarka összefonódott a tájjal. Valamikor a török elől menekülő rácok telepítették az első tőkéket, sokáig ez volt a meghatározó borszőlő. Aztán a II. világháború után visszaszorították termőterületét. Ma már - szerencsére - újra többen foglalkoznak vele.

A vidék jellegzetes mikroklímájú területe a decsi szőlőhegy. Tavaly jártunk itt. Egy olyan pincét fedeztünk fel a szemerkélő esőben a domboldalakon bolyongva (helyenként a sárban csúszkálva), amely nemcsak pazar boraiért érdemel említést, hanem remekül megépített pincéje miatt is. 200 fő fogadására alkalmas télen, tavasztól őszig pedig 400 fő is elfér.

Az építő Heimann Ferenc, a hazai pincék kiváló mestere. A méretek lenyűgözőek. Gyönyörűen kialakított boltívek, a tégla természetes szépsége, különböző oldaljáratok teszik változatossá a belső teret. Nagyon szépek, hangulatosak az egyedi megoldások is: a családtagok felnagyított régi képei két oldalt, téglaívvel keretezve, cserép falilámpák, régi szerszámok, kovácsoltvas ajtók és a kupolás szentély Dionüszosz faragott szobrával.

Fenn a felszínen sem kevesebb a csodálnivaló. Az udvaron kemence, egy terasz, ahonnan fantasztikus a kilátás. És még egy belső étterem is csatlakozik a látni- és élveznivalókhoz.

Búcsúzóul még egy pillantás a tanyára és a tájra. Köszönet a kedves vendéglátásért és a nagyszerű élményért. Aki teheti, látogasson el hozzájuk.

Képek és elérhetőség: www.fritzborhaz.hu