A hosszú hétvége remélhetőleg jó időt is tartogat, és az ünnep mellett alkalmat ad kirándulásra is. Én most a Kisalföld tájházait ajánlom figyelmetekbe. Talán sok falu nevét még nem is hallottátok, de érdemes ellátogatni Tápra, Nyalkára, Tényőre, Gyarmatra, ahol szebbnél szebb tájházakat láthattok és megkóstolhatjátok a pannonhalmi borvidék remek borait.
Kisalföldi jellegzetesség, hogy a falvakhoz külön "szőlőhegyek" (vagy inkább dombocskák) tartoztak, ahol föld feletti pincekamrák, présházak épültek. Ilyen pincesort láthattok például Gyarmaton. A lakóházak, présházak formavilágát, anyagát a környékbeli építőanyagok szolgáltatták és határozták meg: a nádat, a fűzfavesszőt és a sást a Hanság, és a folyók menti vizenyők biztosították. Az egykor nagy kiterjedésű erdőterületekről származott a faanyag, a földművelés pedig a szalmát, rozsszalmát adta.
A kisalföldi lakóépületek általában szoba-konyha-kamra elrendezésűek, hosszúkás kialakításúak és tornác nélküliek. Lássunk néhány szép példát!
Nyalka, tájház
Táp, skanzen
Tényői utcarészlet
Felpéc
Tornácot a módosabb területeken találunk, például Fertőszéplakon
vagy Fertőhomokon.
Csak a Kisalföldre jellemző, hogy a lakóházak folytatásaként, azokkal egybe építve, egy tető alá került az istálló, a kocsiszín, a különböző kamrák.
Táp
Itt pedig a másik jellegzetesség, a gyarmati nádfedeles pincesor látható.
Fotók: Gyárfás Henriett
És milyenek voltak ezek a házak belül? Lássunk erre is egy példát. Ezt a szobabelsőt a szentendrei skanzen Kisalföld tájegységén nézhetitek meg. Összesen nyolc portát, egy méhest, egy kovácsműhelyt, egy tiprómalmot és egy katolikus kápolnát foglal magában. Ha még nem jártatok ott, mindenképpen vegyétek fel a kirándulás-listátokra!
